2012. november 19., hétfő

Játszóházak Luxemburgban


Ősz vége van, hideg és nyirkos az idő. Ilyenkor a játszótéri programok teljesen esetlegesek, mert vagy esik az eső, vagy épp vizesek a szabadtéri játékok. Ám nem panaszkodom, hiszen most tanulunk kétkerekű biciklizni meg rollerozni, azt meg lehet akár szitáló esőben is. Csak egy jó esőkabát és egy pár gumicsizma kérdése az egész. Hetente kétszer egy órát vívó edzésen vagyunk, és az iskolában is van valamiféle testnevelés óra. Ha Eszternek ez még mindig nem lenne elég, mert dúl benne az energia, és félő, hogy szétszedi a lakást, akkor még mindig ott vannak a fedett játszóházak.

Mikor 2004-ben Magyarországot elhagytam, ott még nem voltak játszóházak. Mikor az 1990-es évek közepén Londonban voltam baby-sitter, akkor sem találkoztam hasonló intézménnyel, pedig ott sok mindenben elől járnak. Volt ugyan valami, amit én is látogattam, de az közösségi alapon és nonprofit módon működött. Kibéreltek egy nagy termet, amit teleraktak másoknak már nem kellő játékokkal. Én, mint kísérő felnőtt befizettem 20 penny-t, amiért egy szelet kekszet meg teát kaptam, a gyerek pedig kedvére játszhatott társaival. Ám azzal a hellyel, ami profit orientáltan, abszolút professzionálisan van megszervezve a gyerekek energiájának lecsapolására, azzal itt, Luxemburgban találkoztam először.

Amikor az első luxemburgi játszóház megnyílt, Eszter már elmúlt kétéves, így nagy szükségünk volt egy ilyen helyre, így aztán eléggé tudtam örülni az új lehetőségnek. Ez volt a Zigzag. Ez volt az úttörő, az első beltéri játszóház, ami Bertrange-ban nyílt meg a Little Gym melletti 900 négyzetméteres épületben. Mivel akkor Esztert a Little Gymbe járattam torna órára, szinte elsőként értesültünk a játszóházról, és az elsők között regisztráltunk. Annak is sejtem a magyarázatát, hogy a Zigzag és a Little Gym, miért van egymás mellett, és hogy miért reklámozták olyan bőszen a Little Gymben - ugyanis ugyanaz a hölgy a tulajdonosa  a mindkét intzéménynek.

Beiratkozáskor kapunk egy kártyát, amit minden alkalommal, amikor megérkezünk átadunk a hostessnek, aki a kártya segítségével a számítógépen regisztrálja érkezésünket. A kártyát visszakapjuk és minden alkalommal, amikor a büfében fogyasztani szeretnénk valamit, odaadjuk a kártyát, és azt a számítógépen lévő adatainkhoz írják. (Ha jól tudom, a kártya kiváltása jelenleg 6 euróba kerül.)




Little Gym - labdaágyú



Míg a gyerekek játszanak, addig a szülők az étteremben ücsöröghetnek egy kávé vagy egy pohár bor mellett, miközben a Wifi adta lehetőséget kihasználva laptopjukon pöntyöghetnek. Nos, ez az idillikus állapot persze csak akkor jött el a mi életünkben, amikor Eszter már képes volt egyedül vagy gyerektársaival játszani, azaz úgy hatéves korában, és még mindig vannak visszaeső periódusai. Korábban pedig rendszeresen mehettünk vele, hogy szűk kis folyosókon szuszakoljuk át magunkat, vagy teszem azt, dróthálókon egyensúlyozzunk.

Hároméves korig a gyerekeknek egy külön leválasztott helyet biztosítanak az emeleten. Ez a terület viszont olyan kicsikére lett méretezve, hogy egy kétéves gyerek már tízperc után megunja, és követeli a nagyoknak kijelölt területet. Szerencsére nem kötelező itt játszani, szülői kísérettel mehet a gyerek a nagyobb és vadabb gyerekek területére. A lényeg, hogy mi bírjuk szuflával az itt ránk váró megpróbáltatásokat.

A sorban másodikként a Kids’ Ville nyílt Luxembourg város északi részén. Mivel ez elég messze esik tőlünk, összesen, ha kétszer-háromszor jöttünk ide játszani. Ha jól tudom, ez hétközben napköziként működik, és csak hétvégén használhatják a családok játszóházként. 

A sorban a harmadik, a Yoyo, ami Luxembourg fővárostól délre, Howaldban kapott helyet. Jelenleg ez a kedvenc. Az egésznek a légköre olyan dzsungeles-kalózos. A dekoráció ilyen elemekből áll, mint majomkenyérfa, csontváz, gorilla, papagájok, fikuszok, cölöpökből épített kunyhók... Különlegesség, hogy itt van elektromos kisautó, és egy olyan meredek csúszda - a waterfall -, amiről lecsúszni olyan, mintha a szabadesést próbáltuk volna. Itt a tagsági kártya abban különbözik a zigzagostól, hogy előre fel kell tölteni egy nagyobb pénzösszeggel. Ha kérünk teszem azt egy kávét, akkor oda kell adni a kártyát, amiből egyből levonják a kávé értékét. Távozáskor is ebből az összegből vonják le, az ott töltött idő arányában, a díjat. A végén persze tájékoztatást kapunk arról, hogy mekkora összeg maradt (ha maradt) a számlánkon.





Yoyo - gorilla és majomkenyérfa



Az ilyen beltéri játszótereken tilos a piknik, azaz nem szabad otthonról szendvicset és egyéb nasit hozni, majd ott elővenni, és befalatozni. Ha megéheztünk vagy megszomjaztunk, akkor nem tehetünk mást, vagy rendelünk a játszóházak étterméből, vagy pedig hazamegyünk. Egyértelmű, hogy a gyerekek a sok rohangálásban egy idő után megszomjaznak, és/vagy megéheznek, és egyértelmű, hogy nekik az éri meg, ha a gyerekek ott kezdenek hisztizni az ételért és az italért.





Yoyo - tilos a piknik felirat



Közös még ezekben a helyekben, hogy lehet velük születésnapi bulit szerveztetni. Hallatlanul praktikus dolog, hogy a sok eleven lurkó nem a lakást szedi szét, hanem az ilyen játszóházakban tombolják ki magukat. Míg a Zigzagban különböző tematikájú termekből lehet választani, addig a Yoyonál nincsenek ilyen tematikus termek. Mi még nem szerveztettünk egyik céggel sem születésnapi bulit, de Esztert gyakran hívták egyik vagy másik helyre szervezett szülinapi zsúrokra. Mióta megnyílt a Yoyo, leginkább ide.

Már előre félek, hogy lassan mi sem ússzuk meg, és nekünk is be kell vállalnunk egy ilyen játszóházas születésnapi bulit. Ha összeszámolom azokat a gyerekeket, akiknek Eszter már volt a születésnapján, illetve hozzáadom még azokat, akik Eszterhez közel állnak, akkor nem hiszem, hogy a lakás épségben megúszna egy ilyen partyt. Januárban azt hiszem, nincs más hátra, vennünk kell egy nagy levegőt és mélyen a pénztárcánkba nyúlnunk, ha nem akarjuk, hogy Eszter legyen az iskola kakukktojása.




Yoyo - a kék csúszda a vízesés






Yoyo - foci-, illetve kosárpálya