Azon szerencsés anyukák közé tartozom, akik nem dolgoztak akkor, amikor babájuk lett. Mindjárt megértik miért! Bár nagyon jól hangzik, hogy a Luxemburgban munkát vállaló nőknek szülés előtt 8 hét fizetett szabadság jár, már sokkal kevésbé az a tény, hogy szülés után is csak ugyanennyi jár. Ez utóbbit fel lehet tornázni 12 hétre is abban az esetben, ha a csecsemő koraszülöttként érkezett, vagy ikerterhesség volt, vagy ha az anyuka szoptatni szeretné kisbabáját. Na, de akkor is! 12 hetesen egy kisbaba még nincs egészen 3 hónapos, és mégis el kell szakadnia az anyukájától, akire ilyenkor a legnagyobb szüksége lenne. Az anyukának viszont vissza kell mennie dolgozni, különben a munkája és a család megélhetése kerülhet veszélybe. Azért nehogy azt képzeljék, hogy minden anyukának lelkiismereti gondot okoz ez a döntés. Ismerek olyan anyukákat, akiknek ez teljesen természetes, az élet normális velejárója. Ezen inkább, mi magyar anyukák akadunk fenn, és nekünk tűnik horrorisztikusnak, és csak ritkább esetben a más nemzetiségű anyukáknak.
Ha mégis úgy dönt valaki, hogy már pedig ő babázni szeretne, akkor egyet tehet: felmond a munkahelyén. Így tett építészként dolgozó barátnőm is, aki szerette volna kiélvezni az anyaság minden percét, ezért inkább kilépett a munkahelyéről, és 3 évig otthon maradt kislányával. Most viszont szeretne újra elhelyezkedni, de mivel még mindig nagyobb szerepet szeretne játszani gyermeke életében, mint egy átlag anyuka, ezért ragaszkodik a részmunkaidőhöz. Így aztán minden interjúja nagyon ígéretes mindaddig, amíg barátnőm elő nem áll a farbával, a 4 órás munkaidővel.
Van viszont egy luxemburgi cég, a Guardian, aminek Magyarországon, Orosházán is van egy leányvállalata, és akiket mindenképpen ki kell emelnem pozitív példaként. Róluk tudom, hogy egy magyar anyukát, aki régóta dolgozik a cégnél, évekig részmunkaidőben foglalkoztatták kisfiára való tekintettel.
Az európai uniós intézményeknél dolgozó nők valamivel jobb helyzetben vannak a luxemburgi rendszerhez képest. Itt is összesen 20 hét fizetett szabadság jár, de ebből csak hatot kell kivenni szülés előtt, a többit szülés utánra lehet tartalékolni. Sőt, ha az anyuka visz igazolást arról, hogy remek formában van, a további munkavégzés nem veszélyezteti sem az ő, sem a kisbabája egészségét, akkor még kevesebb hetet kell kivenni szülés előtt, így akár 16-18 hét is maradhat szülés utánra. Erre a 20 hétre teljes fizetést kapnak az anyukák. Aki nem elégszik meg ennyivel, annak lehetősége van még plusz 6 hónap szülői szabadságra, amikorra egy alacsonyabb juttatást, kb. 1000-1200 eurót kap. Ezt a 6 hónapot egyébként a gyermek 12 éves koráig bármikor ki lehet venni, de hát a legjobb erre mégis az az időszak, amikor még csecsemő korú a gyermek. Az EU még annyi szociális érzékenységet is tanúsít, hogy ha az anyuka kéri, akkor visszamehet részmunkaidőben dolgozni vagy távmunkázni.
Nos, a luxemburgi munkavállalók legkésőbb 3 hónapos, az EU-s munkavállalók pedig legkésőbb 10 hónapos korukban viszik babájukat először bölcsődébe. És én ilyenkor rebegek hálát a jó istennek, hogy nekem nincs munkahelyem, amit sajnálnék otthagyni, vagy vissza kellene mennem, de lelkiismeret-furdalásom lenne, hogy a pár hónapos kisbabámat idegenekre bízom.
Ilyen feltételek mellett, nem csoda tehát, hogy nagy kereslet van a bölcsődékre – ide a gyerekek, a magyar gyakorlattól eltérően, 0-4 éves koruk között járhatnak – és az sem, hogy iszonyúan sokba kerülnek! Egy jobb bölcsődében a gyermek egész napos ellátása, úgy hogy a gyerek elvileg minden nap jár, 1000-1200 euróba kerül. 2009. március elsejével ugyan bevezették chèque service-t (ejtsd. sek szervisz), ami egyfajta állami támogatás, de még így is borsos összegeket kell kifizetnünk. A chèque service értelmében minden 13 év alatti gyermeknek, aki crèche-be (bölcsőde), maison relais-be, garderie-be, vagy foyer de jour-ba jár – ez utóbbiak mind a magyar napközi valamilyen formái – az első 3 óra a héten ingyen van. Majd a héten minden 4-24 óra közötti időszak csak 3 euróba kerül, valamint minden 25-60 óra csak 5.50 euróba kerül. Hát ember és gazdaságis legyen a talpán, aki ezt kiszámolja! Ha nem értették meg, ne aggódjanak, nekem is többszöri nekifutásra ment csak, és az is lehet, hogy nekem nem sikerült elmagyaráznom tökéletesen! Én is csak azt tudom, hogy most, mikor a gyerekem heti háromszor jár teljes napot, az 550 euró helyett megközelítőleg 430 eurót fizetünk, attól függően, milyen hosszú volt a hónap. Amikor teljes napot járt, akkor pedig 1100 euró helyett fizettünk 800 euró körüli összeget.
Ez a támogatás tehát nem az iskoláztatásra vonatkozik, hanem a gyerek felvigyázására, megőrzésére, azaz bölcsikre és az iskola mellett szükséges délutáni napközikre – ezek lesznek az előbb leírt módon olcsóbbak. 2009. szeptember 15-tel pedig kiterjesztették a támogatást a gyermek sporttevékenységére és zeneoktatására is.
Én nem tudom, itt mennyire szigorúak a munkáltatók, ha a gyermek megbetegszik, és az anyukának otthon kell maradnia a gyerkőccel, de az biztos, hogy kora ősztől késő tavaszig a gyerekeknek vagy habos zöld az orra, vagy szerencsés estben már rá van száradva az orruk alatti területre. És nem csak a dolgozó anyukák viszik a gyereküket orrfolyósan! Az egyik ismerős magyar anyukának egy reggel az egyik anyatársa kezdte el panaszolni – akire a kisfia, mint egy kis koala csimpaszkodott, és sehogyan sem tudta lerázni magáról –, hogy milyen bosszantóan nyűgös a gyereke, de valószínű azért, mert meg van fázva, és képzelje el az ismerősöm, tegnap délután óta a hasa is megy a gyereknek. És tudják, hogy ez az anyuka amúgy nem dolgozik? De szegénynek muszáj vinni a gyereket a bölcsibe, mert otthon szétszedi a gyerek a lakást! Most komolyan, minek az ilyennek gyerek? Félreértések elkerülése végett mondom, nem magyar anyukáról van szó.
Egyébként, ha beteg a gyerek, természetesen nem kapunk vissza semmit a kifizetett pénzből, hiszen nem tudunk hetekkel előre szólni, hogy mikor esedékes az arra a hónapra eső nátha. Így aztán mi akkor is 800 eurót fizettünk, amikor a gyerekem januárban összesen másfél hetet volt bölcsődében. És ez még nem is olyan durva! Mert van olyan bölcsőde is, ahol akkor is ki kell fizetni a teljes összeget, ha a szülők jó előre bejelentik, hogy egy hónapot Magyarországon töltenek. Az indok pedig ez esetben az, hogy nem tudják garantálni, hogy egy hónap múlva visszaveszik a gyereket.
Azok az anyukák, akik nem sietnek vissza a munkahelyükre, tehát ráérnek otthon babázni, ergo gyermeküket 2-3 éves koruk előtt nem adják be semmilyen intézménybe, de otthon már kezdnek egy kicsit besavanyodni, szükségét érzik, hogy többes szám egyes személyben beszéljenek (szopizunk, büfizünk), szókincsük is kezd leépülni, szenvednek a társasághiánytól, ezért naponta ötször minimum fél órát skype-olnak, délutánonként minden percben azt lesik, mikor nyílik az ajtó, amelyen férjecskéjük betoppanását várják, nos azoknak az elkeseredett nőszemélyeknek – amilyen én is voltam – lehetőségük van hetente eljárni egy kis szociális eseményre, a Babaklubba. Ez az intézmény az én időmben minden héten szerdán délelőtt mindig más-más anyuka lakásán került megrendezésre. A „luximagyarbabák“ levelezési fórumon lett mindig közhírré téve, hogy kinél aktuális az arra a hétre esedékes találkozó. Én kérem mentem lelkesen, egyrészt, hogy porontyom lássa, rajta kívül is van még élőlény a világon, másrészt, hogy beszélhessek, beszélhessek, beszélhessek…
